Product Description
Viola Ray, a Színkert Őrzőjének meséje
Messze a hullámzó réteken és a csillogó, csillagos égbolton túl, egy aranyló hegy és egy ezüstös patak között megbújva, egy rejtett föld terült el, amelyet csak az álmodozók ismernek – a Színkert. Itt minden virág a szivárvány más árnyalatában virágzott, és szirmaik dalokat suttogtak a szélbe.
De nem minden volt olyan békés, mint amilyennek látszott. Százévente egyszer a kert színei
elkezdtek fakulni. A tulipánok szürkévé fakultak, a rózsák elvesztették pírjukat, és még a napraforgók is elkezdtek szomorúan lehunyni. A kert varázsa csak akkor maradhatott fenn, ha valaki elég bátor volt, és fényt és örömöt vitt vissza a szívébe.
És így született meg Viola Ray – egy magából az örömből varrt baba. Alkonyati bársonyból fonott haja
úgy táncolt, mint az éjszakai szellő. Napsugarakból szőtt koronája gyengéd melegséggel izzott. És a ruhája? Fodros szivárványrétegek zuhataga – minden szín másfajta kedvességgel varázsolt:
* Piros a bátorságért
* Narancssárga a nevetésért
* Sárga a reményért
* Zöld a békéért
* Kék az igazságért
* Indigó az álmokért
* Ibolya a szerelemért
Viola Ray a Szivárványfa alatt ébredt, egy hatalmas, világító fűzfa a kert közepén. Kinyújtotta a karját, elmosolyodott anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét (mert mindig inkább érezte a boldogságot, mint látta), és pörögni kezdett.
Minden pörgéssel ruhája színei úgy csillogtak, mint a hullámok a tóban. A virágok elkezdtek ragyogni, a méhek örömteli zümmögéssel tértek vissza, és a madarak olyan dalokat énekeltek, amelyeket rég elfelejtettek.
De a végső varázslat még hátra volt. Mélyen a talaj alatt megmozdult a Komorság Gyökere – egy elfeledett kúszónövény, amely a félelemből táplálkozott. Árnyakat küldött, amelyek megpróbálták Violát egy szürke örvénybe ejteni. De Viola, akit az öröm és a bátorság varrt, nem futott el.
Ehelyett táncolt. Lábai ritmikusan kopogtak a földön, karjai fénycsíkokat küldtek az ég felé, és szivárványos szoknyája minden egyes dobbanásával a homály szálról szálra bomlott... míg végül egy csillogó ködfelhővé nem változott.
Attól a naptól kezdve Viola Rayt a Színkert Őrzőjének nevezték ki. Azok a gyerekek, akik mélyen álmodnak, még ma is megpillanthatják táncát a pipacsok között, vagy érezhetik meleg fényét, amikor eső után hirtelen megjelenik a szivárvány.
És ha valaha szükséged van rá, csak suttogd a nevét – Viola Ray – és forogj körbe csukott szemmel. Lehet, hogy te is érezni fogod, ahogy a színek visszatérnek a világodba.
